Egy barátság összeomlása ...!!

Hogy szomorú-e a történet? Számomra teljesen. Még novemberben kezdődött. Pontosan 17-én. Nyílt napon voltam. Jól telt,megismerkedtem egy nagyon kedves sráccal. Felvettem msn-re, nagyon sokat beszélgettünk. Furcsa,hogy milyen kevés idő alatt milyen közel kerültünk egymáshoz. Bár tudni illik, volt és van barátnője. Egyre több mindent osztottunk meg egymással, ahogy telt az idő. Hihetetlenül jó barátok lettünk, nagyon megértettük egymást mindenben.

Boldog voltam, hogy ilyen barátom lehet.*.* Ekkor azonban jött egy vihar...a barátnője súlyos féltékenykedésbe kezdett, emiatt eléggé elhanyagolt engem. Én ezt nagyon nehezen viseltem... megemlítettem neki,hogy szerintem ez így nem lesz jó. Akkor kibékültünk, próbált velem minél többet foglalkozni. : ). Nagyon jól esett. El sem tudom mondani, mennyire. Egyik nap...pontosan február 5-én (szombat) találkoztunk. Nagyon jól telt a nap, sokat nevettünk, táncoltunk is. : ). Mielőtt felszállt a buszra, átölelt, majd amint elindult a tömegközlekedési eszköz, írt egy sms-t. Annyira kedves volt tőle... ^^ Akkor... akkor valami megdobbant idebent, s hiába tiltakoztam ellene, csak egyre jobban éreztem. Igen. Beleszerettem. Ő nem tudta, nem is sejtette.

De boldog voltam, mikor beszéltünk, amikor átölelt szinte megszűnt a világ. Azonban február 19-én fordult a kocka. Valahogy rájött, hogy bánatos vagyok mostanában kicsit. Szerette volna, ha elmondom miért. Hisz' mindent megosztunk egymással. Én nem akartam vele megosztani...de rávett.Hát úgy gondoltam, egyszer úgyis meg fogja tudni. Legyen. Belekezdtem. Ahogy mondtam végig figyeltem az arcát. Először nagy meglepettség,majd egy kis félelem és tehetetlenség volt benne. Könnyes szemekkel elfutottam, de ő utánam jött. Ott volt mellettem és vígasztalni próbált. Bár ő szereti a barátnőjét... mégis ott maradt mellettem. Aznap este viszont már teljesen más volt... megváltozott.
Nem is bunkó, csak más lett... Borzasztó érzés fogott el. Rosszabb mint eddig. Meghalni volt kedvem .Ehelyett azonban könnyesre sírtam a párnám... másnap felkelni sem volt kedvem. Azóta sincs sok életkedvem, főleg,h ogy eltűnt előlem. Se msn-en, se facebook... telefonon is csak akkor küldött egy visszahívást, amikor már azt írtam sms-ben, hogy : "Köszönöm,h érdekel amit mondani szerettem volna:(". De azóta sem beszéltem vele.... Kínoz, s majd' belehalok! Tudom, jó vége nem lesz ennek a dolognak....azt hiszem, elvesztettem a barátságát.... :'( Úgy néz ki, életem legrosszabb döntése volt, hogy akkor megszólaltam, megtörtem. Bárcsak visszaforgathatnám az időt! De nem lehet... és így meg... úgy érzem, minden erőm elhagy....kezdek teljesen összeomlani.... :(