:)

Mielőtt egy kis hülyeségen összevesztek, mielőtt megharagszol, mielőtt elkezdenél nyávogni... gondolkodj el 1 percre.. MEGÉRI?!
Megéri felkelni reggel úgy, hogy ő nincs?! Megéri lefeküdni este úgy, hogy tudod holnap már nem láthatod?! Megéri egész nap dühösen, de mégis szeretettel gondolni rá, miközben ott lehetnél vele?! NEM! NEM ÉRI MEG. Mert minden perc együtt, egy soha vissza nem hozható pillanat.. És semmi nem ér többet ennél! ..♥

! :)

Néha belegondolok, hogy 5 évvel ezelőtt milyenek voltak a dolgok. Akkor nem gondoltam volna, hogy így alakul az életem, ahogy most. Sosem gondoltam volna, hogy ezekbe a fiúkba szeretek bele, hogy találok újra barátokat, vagy hogy átsírok éjszakákat, majd nevetek egész nap. Ilyenkor elhiszem, hogy talán minden jobb lesz egyszer, és 5 év múlva ugyanilyen csodálkozással fogok visszanézni a mostani életemre.

:/

Csak most látom, hogy mindig is őt szerettem. Mindig, az első perctől fogva. Épp azért féltem tőle, mert annyira szerettem. Gyáva voltam a szerelemben is, mint mindenben. Igyekeztem elbújni a valóság elől. Harcoltam ellene, szégyelltem, hogy akkora hatalma van fölöttem. ...és megjárattam vele a poklok útját. Most pedig úgy vágyom utána, hogy majd belehalok. Azt mondhatod, persze, jellemző, hogy amint elérhetetlenné válik valami, azonnal felébred a vágy. Lehet, hogy igazad is van. Hogy ilyen vagyok. De azt tudom, hogy szeretem őt, hogy mindig szeretni fogom, és hogy most itt hagyott örökre. :/

.

Már nem is tudom mit írjak... Nevessek-e vagy sírjak.. Már könnyeket sem érdemelsz... Engem már nem érdekelsz

:(

bepötyögöm: szeretlek, majd rájövök, hogy
nem érdekelné őt.. leírom, hogy szia, lehet hogy
vissza se írna; leírom, hogy hiányzol, tudod
emberből vagy: hibázol. de nem bírod ki hogy ne
írj rá, s kijelentkezik: HÁT ÍGY JÁRTÁL. ismét
nem jött össze, de a szíved ezzel összetörte. :(

-

Megbocsátottam a megbocsáthatatl-ant, megpróbáltam pótolni nélkülözhetetle-n embereket és elfeledni az elfeledhetetlen-eket. Sokszor cselekedtem indulatból, okoztam csalódást és csalódtam olyanokban akiktől sosem vártam volna. Öleltem, hogy védelmet nyújtsak és nevettem mikor már nem bírtam tovább. Szereztem örök barátokat. Szerettem és szerettek, de sokszor el is utasítottak. Előfordult olyan is, hogy szerettek, de én nem tudtam viszontszeretni-. Repkedtem a boldogságtól, habzsoltam a szerelmet, esküdtem örök hűséget, de volt, hogy teljes erővel mentem fejjel a falnak. Sírtam zenehallgatás, vagy fényképalbum lapozgatása közben és felhívtam valakit csak azért, hogy halljam a hangját. Néha elég volt egy mosoly, hogy szerelmes legyek. Sokszor éreztem meghalok a vágytól és féltem elveszítek valakit aki nagyon fontos számomra, a végén mégis elvesztettem. DE TÚLÉLTEM! És még most is ÉLEK! Az életet nem csak túlélem és Neked sem ajánlom, hogy ezt tedd. ÉLJ! A harcba elszántan kell menni, az életet szenvedélyesen átölelni, emelt fővel veszteni és merészen győzni, mert a világ a bátraké és az élet túl sokat ér ahhoz, hogy jelentéktelenné -váljon.

..

Csókodat nem tudom feledni soha!
Hisz a szerelem lángjának vagyok tulajdonosa!
Behunyom a szemem és arra gondolok, 
Mit éreztem mikor, szívünk egyszerre dobogott!

.

Tudod,mondják,hogyha tetszik neked ,akkor ne azt várd ,hogy ő írjon rád,hanem írj te .. igen,megfontoltam a dolgot .de nem biztos ,hogy jó ötlet .mert én azt akartam,hogy lássa,kell nekem ;azt akarom ,hogy hallja,a kétségbeesést a hangomban ,miért választott valaki mást ; azt akarom hogy megöleljen ;azt akarom hogy nézzen a szemembe , és értsen meg hogy döntse a fejét a homlokomnak ,és súgja azt : ' soha nem mondtam le rólad '.azt akarom,hogy lássa ,ahogy a fájdalom kiül az arcomra,mikor jön az a másik lány ;hogy kapjon a kezem után , mikor már nem bírom tovább;hogy törölje le a könnyeimet . azt akarom , minden legyen úgy,ahogyan lennie kéne . de mindezt msn - en , vagy chaten,kis smileyk mögé bújva,nem lehet .. :/

:(

Csalódni abban, kit szeretünk,
Szívünk meghasad hiába nevetünk,
Dacolni némán, hogy nem fáj ha nincs tovább,
Miközben zokogva ébredünk,
Minden éjszakán!

:(

A szobádban ülsz, az ajtó zárva. Egy toll és egy papír az asztalon.. A kezed remeg, nem tudod hogy kezdd. Egy búcsúlevél a családodnak. Mert úgy érzed senki sem ért meg téged, senki nem tudja min mész keresztül. Senkit nem érdekli, hogy élsz vagy nem.. Ez az az éjjel, amikor ennek vége szakad. Lassan az ágyba mászol, és utolsó lélegzeteidet veszed, sötétségbe meredő tekintettel. Senkit sem érdekelsz, ugye? Nos, talán rosszul gondoltad. Kedd van, másnap reggel, reggel 6:30. Anyukád jön, és az ajtódon kopogtat. Nem sejti, hogy bármi baj lehet, és megismétli. Nem tudja, hogy nem hallod, nem tudja, hogy elmentél. A nevedet kiabálja és kéri, hogy nyisd ki. Nem kap választ, ezért bemegy és ordibálni kezd. A földre zuhan, közbe apukád beviharzik a szobába. Anyukád erőt vesz magán és odasétál az ágyadhoz, a tested fölé hajol, sír, üvölt, rázza a kezed. Apukád próbál erős maradni, de könnyek szöknek a szemébe. A mentőket hívja. Az anyukád magát hibáztatja, eszébe jut minden pillanat, amikor nemet mondott neked, amikor kiabált veled, vagy a szobádba küldött valami hülyeségért. Az apukád magát hibáztatja, amiért nem volt ott neked. Amiért annyit dolgozott, hogy alig láthattad. Senkit sem érdekelsz, ugye? 8:34, az igazgató kopogtat a termetek ajtaján.Az osztályfőnököddel beszél. Minden osztálytársad aggódik, hogy mi történhetett. Az igazgató bejelenti, hogy öngyilkos lettél. A népszerű lány, aki bunkó volt veled, magát hibáztatja. A fiú, aki mindig le akarta másolni a házid, magát hibáztatja. A gyerek, aki mögötted ült, és dobált téged, magát hibáztatja. A tanár, aki rád ordított, veszekedett veled, mert nem volt kész a házid, magát hibáztatja. Az emberek sírnak, őrjöngenek, hogy mit tettek. SENKIT SEM ÉRDEKELSZ, UGYE? 14:00 a testvéreid hazaérnek. Az anyukádnak el kell mondania nekik mi történt. A kistestvéred, lényegtelen hányszor veszekedett veled, elvette a cuccaid annak ellenére, hogy megtiltottad, üvöltötte neked hogy utál, ezeknek ellenére szeretett téged, te voltál a hőse, a példaképe. Most magáz hibáztatja. Miért nem mondta el neked, amikor még volt rá lehetősége? A bátyád hazaér, a kőszívű fiú aki sosem sír.. Magát hibáztatja, amiért szívatott téged. Lyukakat üt a falba, olyan ideges. Nem tudja felfogni, hogy elmentél. Örökre. Senkit sem érdekelsz, ugye? Eltelt egy hónap. A szobád ajtaja azóta is zárva. Már minden más. A bátyádnak dühkitörései vannak. A kistestvéred minden nap sír, és várja, hogy visszagyere. A népszerű lány anorexiás lett. Ők nem tudják elviselni, hogy mit tettek. Apukád depressziós, anyukád nem alszik éjszakánként. A fiú aki, mindig le akarta másolni a házid, most vagdossa magát. De senki sem törődik veled, nincs igazam? Senki sem tudja mit mondjon, mindenki sokkolva van. Sírnak és hiányzol nekik. Nem tudnak elválni tőled, még nem, soha! Mindenki kéri, hogy gyere vissza,de te már nem fogsz.
Ha az emberek néha nem is mutatják ki, fontos vagy nekik!!

.

Nem tudjuk kimondani. Szerelmes vagyok, nem eszem, nem alszom, elvarázsolt állapotban élek, szárnyalok a boldogságtól, öngyilkos akarok lenni, megszépülök, lefogyok, olyan vagyok, mint egy őrült - s azt mondom a kedvesemnek: "Szeretlek!"... Mi ez?! ...Mi az, hogy "szeretlek"? Hol van ez a szó, ahhoz képest, amit élek? Sehol! Méltatlan a valósághoz! ...Nem kellett volna kimondani! Nem kevesebbet mondtam vele, hanem valami egészen mást! Semmit. Azt kellett volna mondani, hogy őrült vagyok, benned akarok élni, fáj, ha nem látlak, félek tőled, egyszerre vagyok kétségbeesett, alázatos, hatalmas, rémült, boldog, nyomorult... A sejtjeim szomjaznak rád... Azonnal meg akarok halni, és örökké akarok élni veled!... De hol jön ehhez a szó, hogy "szeretlek"?!... Ami a lélekben egy egész világ, az kimondva egy kopott, értéktelen jel. És ez minden nagy élményünkkel így van. Elmondhatatlanok.

-

A bánat és szerelem édes testvér, 
Mert aki még nem sírt az igazán sohasem szeretett, 
Mert a könny és a szerelem 
Egy napon született. :)

.....

Tudtam, hogy ezért a pillanatnyi boldogságért nagy árat fogok fizetni. Tudtam, hogy azzal, hogy még mindig beszélünk, csak mélyíteni fogom a sebeimet. De szükségem volt arra a parányi boldogságra, amit akkor éreztem, mikor beszéltünk… Úgy éreztem, kibírom a fájdalmat érte. :( :(

Amit érted teszek, azt nem tenném senki másért. Mindent feladok a biztos csalódásért. Amit érted megélek, abba már belehaltam volna. Ezerszer feladnám, ha nem rólad szólna :) :) <3 <3

:) :)

Azt mondtam magamnak, hogy mostantól erős leszek, annak ellenére, hogy egyes egyedül vagyok és sírok. Azt mondtam magamnak, hogy mostantól boldog leszek és nem aggódok, annak ellenére, hogy akit szerettem, elvette minden boldogságom. Azt mondtam magamnak, hogy mostantól senki miatt nem esek megint pofára, annak ellenére, hogy titokban most is szeretek valakit. Azt mondtam magamnak, hogy mostantól megpróbálok túllépni azon a valakin, annak ellenére, hogy most is sírok, miközben gépelem mindezt és arról a valakiről álmodozom. Nehéz azt tetetni, hogy boldog vagy, nehéz nem próbálkozni, és nem szeretni azt a valakit. Nehéz továbblépni, mikor úgy érzed, egyes egyedül vagy. :)

....

Amikor összeveszel azzal a személlyel , akit a legjobban szeretsz , hirtelen teljesen egyedül érzed magad , és üresnek .. Hogy miért ?! Azért mert Ő a mindened .. 

:/ :/ :/

A fájdalom erős, az emlékek élnek
egy elbaszott világban az emberek félnek,
ahol a felhő se bárány,és a halál minden napos,
ahol az élet túl kemény és a kocka nem hatos..

!!! :) :)

Az élet szép de élni tudni kell, az élet egy harc és benne győzni kell!   ♥

képek 2 :) :(

képek :)

:D

Tényleg nehéz ! :(

TUDOD MI AZ IGAZÁN NEHÉZ?  akkor is mosolyogni, mikor minden szétesik körülötted ...    

Szívás :D :D

egy fiú és a haverja dumálnak. . .
haver: tudtad, hogy annak a lánynak nagyon tetszel?
fiú: és? engem annyira nem izgat.
haver: te bolond vagy! nagyon szép az a lány!
fiú: van sok szép lány.. amúgy annyira nem.. akkor menj oda hozzá.
haver: neki te tetszel..
fiú: .....ez van..
haver: figyelj, ha nem cselekszel, nem jössz rá, hogy mennyit ér az a lány, akkor egy idő múlva már másé lesz..
fiú: nem fog soha érdekelni..
2 év múlva..
fiú: nézd azt a lányt*-*
haver: az az a lány, aki beléd volt esve, 2 éve..
fiú: úúú akkor most tuti felszedem, enyém lesz!:) olyan szép..
haver: azt bizony nem fogod:) ő a barátnőm:) összejöttünk. :D 

Ez de aranyooooos :D :D *----*

Lány: Én próbáltam célozni. : ||
Fiú: De mire?? :O
Lány: Hagyjuk :"(...A lány le ment fb-ról és egész éjjel csak sírt.
*Másnap a suliba...a fiú oda megy a lányhoz...megsimogatja az arcát...és így szól* Fiú: Céloztál a szívemet találtad el...én nem szeretlek...
Lány : Tudtam, hogy van más....
Fiú : Hallgass végig....IMÁDLAK te vagy az egyetlen az életemben akit ennyire szerettem...csak féltem.
Lány : Mitől?
Fiú: Ettől!....*És megcsókolta* *---*

:) :) !!

Nem hatnak rám rímek és szavak,
Nem kell, hogy rejtegesd,
inkább mutasd meg önmagad.
Látom szemedben a vágyat,
mellyes szeretnél szeretni,
az életet élvezni,
mosolyogva felkelni.
Fogadd el, hogy egyedül
ez nem nagyon menne,
Fogd meg a kezem, Fogd meg örökre.  :) :)  <3

Barátok :):)

Minden barátság azzal a homályos érzéssel kezdődik, hogy valahol már találkoztunk. Mintha régen testvérek lettünk volna. még inkább, mintha ikrek lettünk volna. S ezért a találkozás csak viszontlátás. Amikor az ember barátjától elszakad, tudja hogy ez a távozás csak látszat. Valahol együtt marad vele úgy, ahogy volt vele a találkozás előtt. <3

Sajnos így van !!

ÜDVÖZÖLLEK 2013-BAN! Ahol 12 évesen mennek diszkóba a gyerekek és azon versenyeznek, hogy ki rúgott már be többször. Ahol a lányok fele 13 évesen többet aludt más ágyában, mint otthon. Ahol az emberek csak facebookon, vagy ask.fm-en mernek pofázni. Akikben megbíztál elárulnak és kinevetnek. Ahol semmi sem igaz, minden csak kamu: barátok, szerelmek... Ahol kidolgozod a beled, de nem élsz meg belőle. Ahol divat lett a "kívül fénylik belül rohad" tulajdonság. Ahol akkor szeretnek, ha taposod őket. Ahol vak vezet világtalant.

:/ :/

Nézz az égre
A legszebb fényre
Láss egy álmot
S harcolj érte

Láttam egy álmot
Harcoltam érte
Elfogyott az erőm
Feladtam , vége ! :/

Örökké tartó szerelem ! :) :)

Egy örökké tartó szerelem megéri végig nézni !! :) :)
http://www.youtube.com/watch?v=8_Ajg3PUqjI

Egy tragikus eset !!

Egy tragikus eset,ami nem rég megesett.
Volt egy pár, mely szerelmes,szívük a szóra engedelmes.
Minden nap találkoztak,az életről együtt álmodoztak.

        Lassan eltelt a forró nyár,szívüket hűsítette az ár.

A szerelem megmaradt,bár az idő elszaladt.

Egy napon veszekedtek,a dühtől mindketten reszkettek.

Egymáshoz bántó szavakat kiabáltak,a kezek most elváltak.

A szél egyre jobban fújt,a lányhoz egy kéz nyúlt.

Karját megfogta,egyre jobban szorongatta.

Hiába védekezett,testével reszketett.

Hirtelen elengedte,a szépet elfeledte.

A lányt erősen megütötte,akkor szívét is eltörte.

Gúnyosan mondta: nem kellesz,miattam többet nem szenvedsz.

Soha többé ne keress,engem Te ne szeress.

Megbánod, amit velem tettél,hogy ellenem vétkezni mertél.

A srác a földre esett,szavakat keresett?

Kérlek ne féljél,pár perce még szerettél.

A lábai elé borult,hibájából okult.

De a lány meg nem bocsátott,szavakkal átkozott.

Könnyek futottak végig az arcán,senki sem tudott segíteni bánatán.

Elindult hazafelé,csendesen nézett maga elé.

Otthon a szobájában sírt,könnyeivel nem bírt.

Úgy döntött nincs miért élni,a világtól nem akar félni.

Elvesztette szerelmét,vele együtt az életét.

Levelet írt,közben pedig sírt.

Ekképp fogalmazta meg gondolatait,a rég elmúlt álmait.

Megbántottál Kedvesem,tönkretetted szerelmem.

Nincs miért élnem,már a boldogságot nem remélem.

Ha majd értem szólnak a harangok,tudd, hogy most is Rólad álmodok.

Szívemet megsebezted,lelkemet rég elvetted.

Utolsó napomon nem leszel velem,fájni fog ez nekem.

Egyedül teszem meg az utolsó lépést,érzem belül a halálnak tépését.

Síromhoz ne merj közel menni,se könnyeket ejteni.

Ha majd egyszer hiányzom,már nem haragszom,

Gyere majd ki, nézd, mit tettél,tudom, hogy sose szerettél.

Mindig is imádni foglak,egyszer új világba hozlak.

Befejezte a levelet,aláírásként egy könnycseppet ejtett.

Vitte csendesen magával,de nem találkozott a halállal.

Felmászott egy szikla tetejére,szüksége volt minden erejére.

Utolsó pillantást vetett a tájra,emlékezett a szerelmes vágyra.

Könnyei patakként szaladtak,de ki nem apadtak.

Érted teszem,életem, elveszem.

A Nap szomorúan nézett,az Ő szíve is vérzett.

Lassan zuhant a mélybe,senki se látta a csendes éjbe.

Még most is üvöltötte szeretlek,soha nem feledlek.

Lelke a magasba szállt,az angyala a felhőn állt.

Meghalt érte,pedig senki nem kérte.

Meghalt!- a szél vitte,a srác el nem hitte.

Nem ment haza többé,a nyugalom az övé.

Barátai napokon át keresték,hisz ők mindig is szerették.

Egy csendes este megtalálták,de már vérben fagyva látták.

Kezében a levél megcímezve,szíve el volt vérezve.

Az írás olvashatatlan,szíve hontalan.

Egy őszi napon eltemették,végleg elengedték.

A koporsó hideg mint a jég,érte sírt az ég.

Valaki a kapuban várt,nem felejtette a szerelmes nyárt.

Talpig feketében,szerelme emlékében.

A temetőben csendben állt,a szomorúság a szemében hált.

Még most se tudja elhinni,hogy szerelme mért akart elmenni?

Végleg eltűnt, itt hagyta,szívét a halálnak adta.

Csendesen a sírhoz lépett,a fájdalomtól lelke égett.

A szemei bánatosak,az álmok fájdalmasak.

Kint állt, de meg nem tudott szólalni,szinte sóbálvánnyá változott, nem tudott megmozdulni.

Egész este, csak várt, hogy majd hozzá szól,nem értette, hogy már minden holt.

Egész este, csak a koporsóra könnyeket ejtett,s belül szerelméért reszketett.

Órák teltek el végül elmondta: szeretlek,de érted már semmit se tehetek?

Mért hagytál egyedül,csend csak fájdalmat szül.

A csendben egy hang suttogott,az Ő hangja szívében búgott..

Azt hitte csak képzelődik,csak a hangjára emlékezik.

Előlépett egy angyal, talpig fehérben.szíve még égett a pokol tűzében.

Tudtam, hogy eljössz értem Szerelmem,gyere fogd örökké az én kezem.

Azt hittem, el tudlak majd itt feledni,de lelkem súgja Téged kell szeretni.

Ezek voltak az utolsó szavak,ez volt a pillanat amikor összeértek az ajkak.

Jött a reggel, mennie kellett,kedvesétől könnyes búcsút vett.

A srác könnyei csak folytak,szívéhez az ördög angyalai szóltak:

Vedd el az életed,hisz még, mindig szereted.

Megtette az életét elvette.

Vére a földre hullott,szíve csakis hozzá húzott.

Újabb temetés, újabb könnyek,az angyalok ismét eljöttek.

Megölték magukat egy szerelemért,meghaltak egy szebb életért...

Egy barátság összeomlása ...!!

Hogy szomorú-e a történet? Számomra teljesen. Még novemberben kezdődött. Pontosan 17-én. Nyílt napon voltam. Jól telt,megismerkedtem egy nagyon kedves sráccal. Felvettem msn-re, nagyon sokat beszélgettünk. Furcsa,hogy milyen kevés idő alatt milyen közel kerültünk egymáshoz. Bár tudni illik, volt és van barátnője. Egyre több mindent osztottunk meg egymással, ahogy telt az idő. Hihetetlenül jó barátok lettünk, nagyon megértettük egymást mindenben.

Boldog voltam, hogy ilyen barátom lehet.*.* Ekkor azonban jött egy vihar...a barátnője súlyos féltékenykedésbe kezdett, emiatt eléggé elhanyagolt engem. Én ezt nagyon nehezen viseltem... megemlítettem neki,hogy szerintem ez így nem lesz jó. Akkor kibékültünk, próbált velem minél többet foglalkozni. : ). Nagyon jól esett. El sem tudom mondani, mennyire. Egyik nap...pontosan február 5-én (szombat) találkoztunk. Nagyon jól telt a nap, sokat nevettünk, táncoltunk is. : ). Mielőtt felszállt a buszra, átölelt, majd amint elindult a tömegközlekedési eszköz, írt egy sms-t. Annyira kedves volt tőle... ^^ Akkor... akkor valami megdobbant idebent, s hiába tiltakoztam ellene, csak egyre jobban éreztem. Igen. Beleszerettem. Ő nem tudta, nem is sejtette.

De boldog voltam, mikor beszéltünk, amikor átölelt szinte megszűnt a világ. Azonban február 19-én fordult a kocka. Valahogy rájött, hogy bánatos vagyok mostanában kicsit. Szerette volna, ha elmondom miért. Hisz' mindent megosztunk egymással. Én nem akartam vele megosztani...de rávett.Hát úgy gondoltam, egyszer úgyis meg fogja tudni. Legyen. Belekezdtem. Ahogy mondtam végig figyeltem az arcát. Először nagy meglepettség,majd egy kis félelem és tehetetlenség volt benne. Könnyes szemekkel elfutottam, de ő utánam jött. Ott volt mellettem és vígasztalni próbált. Bár ő szereti a barátnőjét... mégis ott maradt mellettem. Aznap este viszont már teljesen más volt... megváltozott.
Nem is bunkó, csak más lett... Borzasztó érzés fogott el. Rosszabb mint eddig. Meghalni volt kedvem .Ehelyett azonban könnyesre sírtam a párnám... másnap felkelni sem volt kedvem. Azóta sincs sok életkedvem, főleg,h ogy eltűnt előlem. Se msn-en, se facebook... telefonon is csak akkor küldött egy visszahívást, amikor már azt írtam sms-ben, hogy : "Köszönöm,h érdekel amit mondani szerettem volna:(". De azóta sem beszéltem vele.... Kínoz, s majd' belehalok! Tudom, jó vége nem lesz ennek a dolognak....azt hiszem, elvesztettem a barátságát.... :'( Úgy néz ki, életem legrosszabb döntése volt, hogy akkor megszólaltam, megtörtem. Bárcsak visszaforgathatnám az időt! De nem lehet... és így meg... úgy érzem, minden erőm elhagy....kezdek teljesen összeomlani.... :(

Barátság !! :)

 A Barátság jó..nagyon jó. A Barátság szép..nagyon szép. A Barátság őszinte..nem hazudik. A
Barátság áldozatot hoz..bármi történjen is. A Barátság támaszt ad..egy váll, amin bármikor kisírhatod Magad. A Barátság biztonságot nyújt..mint egy fal, védelmez minden rossztól. A Barátság boldogságot ad..nem lehet leírni; ezt csak érezni lehet. A Barátság odaadó..mindent feláldoz. A Barátság fontos, a Barátság KELL!

 A Barátságnak hatalmas jelentősége van életünkben. Csak a Barátodra/Barátnődre számíthatsz minden pillanatban, Ő az, aki, ha Igaz Barátod, megmondja véleményét. Vele lehet a legjobbakat beszélgetni, nevetni, vagy épp az Ő vállán sírhatod ki Magad. 

Minden egyes napot becsüljetek meg, amit a Barátaitokkal töltöttetek!

Éreztétek már, milyen az, mikor egy Barátnőtök haragszik Rátok, teljes joggal, mert megbántottátok valamivel? Ugye, milyen rettentő érzés? Akkor tegyetek ellene! Figyeljetek a Barátnőitekre, lepjétek meg Őket apróságokkal, segítsetek Nekik, és támogassátok Őket! És, hogy mi a viszonzás? Feltétlen Szeretete egy olyan nagyszerű Teremtésnek, mint amilyenről mindig is álmodtatok! Higgyétek el, nincs nagyobb öröm a világon, mint látni Barátnőitek szemében a Boldogságot!

Aki igazán szeret !!!!

Erik szívesen magával vitte Bobit, a kutyáját, hogy a patak mentén felfedező utat tegyenek a tanyájukon. Egyszer, amikor a legelőn jártak, Erik meglátott egy tehenet biztos távolban. De ahogy megálltak, hogy bizonyos nyomokat szemügyre vegyenek, dühödt tehénbőgést hallott, és valami nagy robajjal áttört a bozóton. Földbe gyökerezett a lába, ahogy egy fekete tehén rá akart rohanni.

De akkor Bobi – akit arra tanítottak, hogy tartsa távol magát a tehenektől – acsarkodva rávetette magát a tehénre. Az megrázta a fejét, és figyelme Bobi felé irányult, majd a következi pillanatban földhöz teremtette az ebet.

Erik felmászott egy fára abban a tudatban, hogy Bobi meg tudja védeni magát. Ám ahogy lenézett onnan, látta, hogy tévedett. „Istenem, kérlek vigyázz Bobira!”- könyörgött, amikor a felbőszült tehén újra nekitámadt a kutyájának. Erik fentről figyelt, míg végül a tehén visszament a bozótba. A bozót takarásában észrevette a tehén újszülött borját. Leereszkedett a fáról, és odasietett a mozdulatlan Bobihoz. Összeszorult torokkal nyalábolta a fel a kutyát, és minden erejét összeszedve a házukhoz vitte.

- Apa! Anya! – kiáltotta kétségbeesetten. – Segítsetek!

Szülei futva jöttek, és Erik arcáról peregtek a könnyek, miközben beszámolt a történtekről.
Apa Bobi mellkasához szorította a fülét.

- Még ver a szíve! – mondta. – Vigyük el az állatorvoshoz!

Erik a váróteremben ült, amíg az orvos hosszan vizsgálta, és ellátta Bobit.

- Fel fog épülni a kutyád – mondta, miután végzett-, de több bordája is eltört. A tüdeje átfúródott, és agyrázkódást kapott. Itt marad nálunk, míg megerősödik. Erik és édesapja szótlanul hazahajtottak.

- Bobi a tehénnek ment, hogy ne bántson engem – mondta végül Erik.

Apa bólintott.
- Bobi önként nézett szembe a halállal azért, hogy te élhess.

Egy kiskutya élete !!

Nem igazán emlékszem a helyre, ahol születtem. Szűk volt és sötét, és az emberek sohasem játszottak velünk. Emlékszem Anyura és az ő puha bundájára, aki sajnos gyakran beteg volt és sovány. Alig tudott tejet adni nekem, a bátyáimnak és a húgaimnak.

Emlékszem közülük sokan elpusztultak, még mindig nagyon hiányoznak nekem. Emlékszem viszont a napra, amikor elválasztottak Anyutól. Olyan szomorú voltam és féltem is, a tejfogaim épp csak kinőttek és nagyon is Anyuval kellett volna maradnom még, de ő beteg volt és az Emberek állandóan azt mondogatták, hogy pénzre van szükségük és elegük volt a rendetlenségbol, amit a húgaimmal csináltunk.

Betettek minket egy ketrecbe és egy idegen helyre vittek. Csak kettőnket. Összebújtunk és nagyon féltünk, és még mindig egyetlen kéz sem jött hozzánk cirógatni, vagy babusgatni. Csak az a sok fény, hang és szagok!

Egy üzletben vagyunk, ahol rengeteg különböző állat van! Néhány vijjogva csiripel, van, amelyik nyávog, megint mások kukucskálnak csak.

A húgommal együtt egy kis kalitkába vagyunk zsúfolva és más kölykök hangját is hallom körülöttünk. Látom az embereket, amint bámulnak rám, szeretem a kis embereket, a gyerekeket. Olyan édesek és mókásak, mintha játszani akarnának velem!

Egész nap a kalitkában maradunk, néha gonosz emberek megütik az üveget, hogy megijesszenek bennünket, néha kivesznek minket, hogy megmutassanak az embereknek. Néhányan gyengédek, néhányuk viszont bánt minket, viszont mind azt mondja
- Á milyen aranyosak! Szeretnék egy ilyet!
De végül egyikünket sem vitt haza senki.

A nővérem tegnap este múlt ki, amikor az üzlet sötét volt. Rátettem a fejemet a puha szőrére és éreztem amint az élet elszállt csöppnyi testéből. Hallottam amint azt mondták, nagyon beteg volt, és azt, hogy akciós áron leszek eladva, csakhogy hamar eltünjek a boltból. Azt hiszem az én gyönge nyüszítésem volt az egyetlen, ami gyászolta őt, amint reggel kivették Húgom testét a ketrecünkből és a szemétbe dobták.

Ma egy család jött és magukkal vittek! Micsoda boldog nap ez nekem! Igazán kedves család, ők igen-igen akartak engem! Vettek nekem egy tálat és eledelt és a kislány olyan gyöngéden tartott a karjaiban. Annyira szeretem őt! Az anyukája és az apukája azt mondta milyen édes és jó kiskutya vagyok! Úgy hívnak Angyal. Szeretem nyalogatni a gazdijaimat. A család olyan jól gondomat viseli, szeretnek, gyöngédek és édesek velem. Szelíden tanítanak a jó és a rossz dolgokra, enni adnak és rengeteg szeretetet. Az egyetlen amit szeretnék, hogy örömöt leljenek bennem. Imádom a kislányt, és ha szaladgálunk, vagy játszom vele, azt nagyon élvezem.

Ma az állatorvosnál voltunk. Ez egy szörnyu hely volt és nagyon meg voltam ijedve. Kaptam néhány szurit, de a legjobb barátom - a kislány - olyan óvatosan tartott és azt mondta minden rendben lesz, hogy megnyugodtam. A doki szomorú dolgokat mondhatott a szeretett családomnak, mert rém lehangoltak lettek. Olyasmit mondtak, mint súlyos csípő-elmozdulás és mondtak valamit még a szívemről is...

Hallottam amint a doktor a felelőtlen kutyaszaporítókról beszélt és, hogy a szüleim nem lettek kivizsgálva. Nem tudom, ezek mit jelenthetnek, csak azt, hogy nagyon rosszul esik ilyen gondterheltnek látni a családomat. De ők még mindig szeretnek engem és én is nagyon szeretem őket!

Ma vagyok 6 hónapos. Míg a többi hasonló korú kiskutya jól megtermett és pajkos, nekem szörnyen fáj, ha csak megmozdulok is. A fájdalom soha nem csillapodik.

Akkor is fáj, amikor futok, vagy a hőn szeretett kislánnyal játszom, sőt a lélegzetvételt is fájdalmasnak találom. Megteszem a tőlem telhető legjobbat, hogy az az erős kölyök legyek amilyennek tudom, elvárnának, de ez oly nehéz. Majd a szívem szakad meg a szomorú kislány láttán és hallani az Anyut és Aput beszélni arról, hogy lehet, hogy elérkezett az idő. Számos alkalommal jártam már az állatorvosnál, és a leletek sohasem jók. Mindig csak Veleszületett Rendellenességekről beszélnek.

Én csak a meleg napfényt szeretném végre, futkározni és játszani és odabújni hozzájuk. A múlt este volt a legrosszabb, a Fájdalom mostanra már állandó kísérőm, már az is fáj, ha felkelek és inni megyek. Próbálok felállni, de csak nyüszítek a fájdalomtól. Végül betesznek az autóba. Mindenki szomorú és én nem tudom miért. Rosszul viselkedtem talán? Próbálok jó lenni és kedves. Mit csináltam rosszul? Ó bárcsak ez a fájdalom múlna már! Bárcsak felszáríthatnám a könnyeit ennek a kislánynak.

Próbálom kinyújtani az orromat és megnyalni a kezét, de ismét csak nyüszíteni tudok a fájdalomtól.

Az állatorvos asztala furcsán hideg. Ismét nagyon meg vagyok ijedve. Mindegyik ember ölel, szeret engem, a könnyeik a puha bundámra potyognak. Érzem a szeretetüket és ugyanakkor a szomorúságukat is. Végre sikerül finoman megnyalogatni a kezeiket. Még a doktor sem tűnik olyan gondterheltnek ma, gyöngéd és érzek valami enyhülést a fájdalmamban is. A kislány óvatosan tart és én hálás vagyok neki mindazért a szeretetért, amit nekem ad.

Most egy kis csípést érzek az elso mancsomban. A fájdalom múlik és béke telepszik rám. Most már meg is tudom finoman nyalogatni a kezét. Álomszerű a látvány, ami elém tárul: Anyu, bátyáim és húgaim egy távoli zöld mezőn vannak a Szivárvány Hídnál. Azt mondják, ott nem létezik a fájdalom, csak béke és boldogság.

Búcsút intek a családnak az egyetlen módon, ahogy tudok: kis farokcsóválással és az orrommal megérintem őket. Végig azt reméltem, hogy hosszú-hosszú éveket töltök el velük, de nem lehetett.

-Látják, mondta az orvos, az állatkereskedésben kapható kölykök NEM felelősségteljes tenyésztőktől származnak! Már nem fáj semmi, és jól tudom, sok év fog eltelni, míg ismét találkozhatom a szeretteimmel.

Bárcsak másképp alakultak volna a dolgok...

Séta !

Egy férfi meg a kutyája sétálnak egy úton. A férfi élvezi a tájat, mikor ráébred, Ő már halott...
Emlékezett arra, mikor haldoklott és akkor hirtelen az is beugrott neki, hogy a mellette sétáló kutyus is évek óta halott volt.
Azon kezdett el gondolkozni, vajon hova viszi őket az út, amin sétálgatnak.
Egy idő után elértek egy magas, fehér falhoz. Drága márványnak tűnt. Hosszú sétány vezetett fel a domb tetejére, ahol egy magas boltív húzódott, ragyogva a napsütésben.
Mikor elsétáltak a boltívig, akkor látták a hatalmas és lenyűgöző kaput, az oda vezető út pedig mintha aranyból lett volna. Megindultak a kutyával és ahogy közelebb értek, észre vettek egy asztalt az egyik oldalon, ami mögött egy ember ült.
Mikor még közelebb értek, megszólalt: "Elnézést, megmondaná, hogy hol vagyunk, kérem?"
"Ez a Mennyország, uram!" válaszolt az ember.
"Remek! Kérhetnénk egy kis vizet?" kérdezte.
"Természetesen, uram. Jöjjön csak be és azonnal hozatok egy pohár jeges vizet Önnek." invitálta be az ember és a kapu elkezdett megnyílni.
"Bejöhet a barátom is?" kérdezte a kutyusára mutatva.
"Sajnálom, uram, de állatokat nem engedhetek be.
Az utazó gondolkodott egy pillanatig, majd megfordult és visszament az útra a kutyussal együtt, hogy akkor inkább folytatja útját.
Újabb hosszú séta és újabb magas domb után elérkeztek egy földútra, ami egy farm kapujához vezetett. Ez a kapu úgy nézett ki, mint amit soha sem zárnak be. Kerítés sem volt.
Ahogy közeledtek a kapuhoz, észrevettek egy fának támaszkodó embert, aki épp olvasott.
"Elnézést, uram, kérhetnénk egy kis vizet?" kérdezte.
"Persze, ott egy kút, jöjjenek be" érkezett a válasz.
"A barátom is bejöhet?" kérdezte az utazó, a kutyusra mutatva.
"Van egy tálka a kút mellett" bólintott az idegen.
Beléptek mindketten és megtalálták az öreg kutat meg a tálat. Az utazó megtöltötte vízzel, hosszan ivott, újra töltött és letette a kutya elé.
Mikor mindketten eleget ittak, visszasétáltak a férfihoz a fa mellé.
"Mi ez a hely?" kérdezte az utazó.
"Ez a Mennyország" válaszolt a férfi.
"Ez furcsa, egy fickó lentebb ugyanezt mondta"
"Úgy érti az arany út a márvány kapukkal? Neeem. Az a pokol."
"Nem bosszantja, hogy így megtévesztik az embereket?"
"Dehogy. Örülünk neki, hogy előre kiszűrik az olyanokat, akik hátra hagynák a legjobb barátjukat."

Az igazi szeretet !!

Egy kutyatenyésztő hirdetést adott fel és plakátokat rakott ki, mivel 9 kölyökkutyája született. Az érdeklődők csak úgy özönlöttek, mivel nagyon jó hátterű kutyák kölykeiről volt szó. Egyik nap jött egy kisfiú.
- Csókolom, bácsi! Van egy kis gyűjtött pénzem, mert már nagyon régóta szeretnék kutyát. Meg szabad néznem őket?
- Természetesen. Gyere velem hátra, most éppen a házukban vannak, de kihívom őket, - válaszolta a tenyésztő.
Ahogy szólt nekik, rögtön kiszaladtak a házukból és hozzájuk futottak. Teli voltak élettel, vidámsággal csak úgy süvített a kis fülük a szélben és oda-vissza előzgették egymást. De egy a sok közül lemaradva, bicegve botorkált ki a kis házikóból. Szegényke nem tudott úgy futni, mint a többi kölyök, mert sántán született. Ahogy a kisfiú meglátta ezt a kiskutyát, felcsillant a szeme és így kiáltott:
- Őt kérem!
- Ó, aranyos tőled, de ő nem fog meggyógyulni. Soha nem fog tudni úgy futni, mint a többi kölyök, és így csak nehézkesen fog veled játszani. Hallgass rám, jobb ha inkább nem őt választod,- reagált rá a tenyésztő. Erre a kisfiú megfogta a bal nadrágszárát, és felhúzta a combjáig. A tenyésztő döbbenten látta, hogy lábprotézisa van. Szóhoz sem jutott.
- Bácsi kérem, hadd vegyem meg azt a sánta kutyát! Én sem tudok úgy futni, mint az iskolatársaim. Szükségem van egy megértő társra, aki együtt tud érezni velem! - fakadt ki magából a kisfiú. Végül a tenyésztő megfogta a sánta kiskutyát és a kisfiú kezébe tette.
- Mennyit kell önnek fizetnem, bácsi? - kérdezte kíváncsian a kisfiú.
- Neked adom ingyen! Ugyanis a szeretetért nem lehet pénzt kérni, és megvásárolni sem, légy vele boldog!

A pénzért vett szeretet egy fabatkát sem ér. Az igaz szeretet nem kérkedik, elfogad mindenkit a maga valóságában.

Jázmin története !!

Kóbor kutyaként születtem, valamikor 1999 telén, de az is lehet hogy kidobott a kegyetlen gazdám...Sokat csavarogtam, éheztem és fáztam, pedig még csak pár hónapos kölyökkutyus voltam. Szerencsémre egy jóérzésű ember megsajnált és elvitt a Fehér kereszt Állatvédő Liga egyik menhelyére.

Őneki, aki megmentette az életemet, azóta is hálás vagyok, gazdimról nem is beszélve...Mikor a menhelyre kerültem, nagyon féltem, hogy nem lesz senki, aki majd hazavisz. De szerencsém volt! Még aznap jött egy fiatal lány a barátjával. Bedobtam minden trükköt, hogy meghóditsam a szivüket, s lám, sikerült! Szerelem volt első látásra.. Még aznap hazavittek, póráz, nyakörv nélkül utaztunk haza, tudtam, hogy hozzájuk tartozom, örökre...Elvittek egy állatorvoshoz, aki elmondta nekik, hogy szopornyicás voltam, a fogaim nem fejlődtek ki rendesen, de életben maradtam.  Azóta élek a gazdijaimmal, nagy-nagy szeretetben. Tudom, hogy sose fogom tudni meghálálni ezeknek az embereknek, hogy életben maradhattam sok más társammal ellentétben. De ami tőlem kitelik, mind megteszem, s a gazdáimnak ez éppen elég. Annyi szeretetet adok nekik, amennyi csak kitelik tőlem, nem haragszom rájuk, ha igazságtalanok velem. Tudom, hogy mit várnak el tőlem, hogyan kell megfelelnem, hogy példás kutya legyek.

És ők a megmondói, hogy tökéletes társuk lettem! Kérlek Téged, hogy segíts azokon a szerencsétlen társaimon -az állatvilág bármely fajához tartozzon is- akik még nem leltek otthonra, éheznek és fáznak, nem szereti őket senki, hiszen egyedül Ti, emberek tudjátok megjavítani azt, amit valaha elrontottatok. Ha befogadsz egy kóbor állatot, nemcsak az ő életet mented meg, hanem a sajátodat is sokkal boldogabbá teheted! Hiszen minden élőlénynek alapvető joga van az élethez! Engedd, hogy ők is bizonyíthassanak, kapjanak ők is még egy esélyt!!