Nem értetted ....

Nem értetted meg ki voltál nekem. ne is értsd meg soha....

Miért gondolom mindig......

Miért gondolom mindig, hogy ez most más lesz? Miért lelkesedem be mindig túlságosan ennyire? Túl naiv voltam már megint. Mindig túl magasra emelkedem, ahonnan nagyon nagyot lehet esni, én meg esem is. A kérdés: az aktuális szakadék most milyen mély?

Mikor...

Mikor szeretsz valakiket, igazán szereted őket, legyen az barát vagy szerető, feltárod előttük a szíved. Egy olyan részedet, amit senki másnak nem adsz, nekik adod, és egy olyan részedbe engeded őket, amit csak ők tudnak megsebezni. Szó szerint átadod nekik a borotvát a térképpel, hová vágjanak a legmélyebben és legfájdalmasabban a szívedben és a lelkedben, és mikor belevágnak, az tönkretesz, mintha kivágnák a szívedet. Ott maradsz meztelenül feltárva, azon tűnődve, vajon mit csináltál, hogy ekkora fájdalmat akarnak okozni neked, mikor mindössze annyit tettél, hogy szeretted őket.

....

Azok, akik sokszor csalódnak az emberekben, megkeményítik a szívüket, és elhatározzák, soha többé semmit nem várnak a többiektől, hogy ne kelljen újra csalódniuk.

Ha nem tudsz választani .....

Ha nem tudsz választani két ember között , kérdezd meg magadtól..Kinek mondanád azt , hogy: " Hiányozni fogsz "...És kinek azt , hogy: " Könyörgöm , ne menj el !"

És ha elveszíted önmagad ...

"És ha elveszíted önmagadat, két választásod marad: vagy visszatalálsz ahhoz, aki voltál, vagy örökre elveszíted. Mert néha kívülről kell nézned önmagad, hogy eszedbe jusson, milyen akartál lenni, és hogy ehhez képest milyen ember lett belőled."

Ahogy egyre inkább megismersz valakit....

Ahogy egyre inkább megismersz valakit, minden külső tulajdonsága apránként elhalványul. Már nem számít, milyen színű a haja, vagy hogy milyen magas - idővel sokkal inkább a lelkét figyeled, nem a külsejét. Ezért mondják azt, hogy igazán a másik ember belsőjébe szeretünk bele; a külseje után persze vágyakozhatunk, tetszhet nagyon a szeme vagy az izmos hasa, de ezeket csak a szemeddel szereted, nem a szíveddel! Mikor úgy igazán megismersz és megszeretsz valakit, minden külső hiányossága vagy hibája eltűnik. Ez a szeretet lényege - a tökéletlenségek mögött meglátni valakiben a szépséget. 

...

Hogy vagy ?-elavult
Kösz,jól. -betanult

Ne kifogást keress ....

Ne kifogást keress,az élet idővel kitanít,csak rajtad áll hogy fent maradsz , vagy süllyedsz mint a Titanic...

Annál a nőnél ...

"Annál a nőnél, aki szeret téged,
sohasem fogsz jobb nőt találni.
Találhatsz okosabbat, szebbet,
ügyesebbet, bevállalósabbat , de
jobbat nem. Egyik sem fog úgy
csókolni, úgy ölelni, úgy várni és
vágyni rád, mint aki szeret..."

Szeresd..

Szeresd, mert ha nem teszed megteszi más. Törődj vele, mert ha nem figyelsz oda rá elhagy téged. Öleld meg ha kéri, mert ha nem teszed megkapja majd mástól azt amire vágyik. Ne akkor akard megfogni a kezét amikor már hiába. Egyszerű későn kapkodni. De nem akkor kell észbe kapni amikor már késő. Addig örülj amíg egy nő szeret és törődik veled - akkor is ha túl sokat. Örülj neki, mert abban a pillanatban hogy nem teszi meghal valami. Valami, amiért később mindent odaadnál, de tudod van hogy akkor már késő lesz.! 

:)

~ MINDEN FIÚ megtud változni, ha van kiért!!! :)

:)

Mielőtt egy kis hülyeségen összevesztek, mielőtt megharagszol, mielőtt elkezdenél nyávogni... gondolkodj el 1 percre.. MEGÉRI?!
Megéri felkelni reggel úgy, hogy ő nincs?! Megéri lefeküdni este úgy, hogy tudod holnap már nem láthatod?! Megéri egész nap dühösen, de mégis szeretettel gondolni rá, miközben ott lehetnél vele?! NEM! NEM ÉRI MEG. Mert minden perc együtt, egy soha vissza nem hozható pillanat.. És semmi nem ér többet ennél! ..♥

! :)

Néha belegondolok, hogy 5 évvel ezelőtt milyenek voltak a dolgok. Akkor nem gondoltam volna, hogy így alakul az életem, ahogy most. Sosem gondoltam volna, hogy ezekbe a fiúkba szeretek bele, hogy találok újra barátokat, vagy hogy átsírok éjszakákat, majd nevetek egész nap. Ilyenkor elhiszem, hogy talán minden jobb lesz egyszer, és 5 év múlva ugyanilyen csodálkozással fogok visszanézni a mostani életemre.

:/

Csak most látom, hogy mindig is őt szerettem. Mindig, az első perctől fogva. Épp azért féltem tőle, mert annyira szerettem. Gyáva voltam a szerelemben is, mint mindenben. Igyekeztem elbújni a valóság elől. Harcoltam ellene, szégyelltem, hogy akkora hatalma van fölöttem. ...és megjárattam vele a poklok útját. Most pedig úgy vágyom utána, hogy majd belehalok. Azt mondhatod, persze, jellemző, hogy amint elérhetetlenné válik valami, azonnal felébred a vágy. Lehet, hogy igazad is van. Hogy ilyen vagyok. De azt tudom, hogy szeretem őt, hogy mindig szeretni fogom, és hogy most itt hagyott örökre. :/

.

Már nem is tudom mit írjak... Nevessek-e vagy sírjak.. Már könnyeket sem érdemelsz... Engem már nem érdekelsz

:(

bepötyögöm: szeretlek, majd rájövök, hogy
nem érdekelné őt.. leírom, hogy szia, lehet hogy
vissza se írna; leírom, hogy hiányzol, tudod
emberből vagy: hibázol. de nem bírod ki hogy ne
írj rá, s kijelentkezik: HÁT ÍGY JÁRTÁL. ismét
nem jött össze, de a szíved ezzel összetörte. :(

-

Megbocsátottam a megbocsáthatatl-ant, megpróbáltam pótolni nélkülözhetetle-n embereket és elfeledni az elfeledhetetlen-eket. Sokszor cselekedtem indulatból, okoztam csalódást és csalódtam olyanokban akiktől sosem vártam volna. Öleltem, hogy védelmet nyújtsak és nevettem mikor már nem bírtam tovább. Szereztem örök barátokat. Szerettem és szerettek, de sokszor el is utasítottak. Előfordult olyan is, hogy szerettek, de én nem tudtam viszontszeretni-. Repkedtem a boldogságtól, habzsoltam a szerelmet, esküdtem örök hűséget, de volt, hogy teljes erővel mentem fejjel a falnak. Sírtam zenehallgatás, vagy fényképalbum lapozgatása közben és felhívtam valakit csak azért, hogy halljam a hangját. Néha elég volt egy mosoly, hogy szerelmes legyek. Sokszor éreztem meghalok a vágytól és féltem elveszítek valakit aki nagyon fontos számomra, a végén mégis elvesztettem. DE TÚLÉLTEM! És még most is ÉLEK! Az életet nem csak túlélem és Neked sem ajánlom, hogy ezt tedd. ÉLJ! A harcba elszántan kell menni, az életet szenvedélyesen átölelni, emelt fővel veszteni és merészen győzni, mert a világ a bátraké és az élet túl sokat ér ahhoz, hogy jelentéktelenné -váljon.

..

Csókodat nem tudom feledni soha!
Hisz a szerelem lángjának vagyok tulajdonosa!
Behunyom a szemem és arra gondolok, 
Mit éreztem mikor, szívünk egyszerre dobogott!

.

Tudod,mondják,hogyha tetszik neked ,akkor ne azt várd ,hogy ő írjon rád,hanem írj te .. igen,megfontoltam a dolgot .de nem biztos ,hogy jó ötlet .mert én azt akartam,hogy lássa,kell nekem ;azt akarom ,hogy hallja,a kétségbeesést a hangomban ,miért választott valaki mást ; azt akarom hogy megöleljen ;azt akarom hogy nézzen a szemembe , és értsen meg hogy döntse a fejét a homlokomnak ,és súgja azt : ' soha nem mondtam le rólad '.azt akarom,hogy lássa ,ahogy a fájdalom kiül az arcomra,mikor jön az a másik lány ;hogy kapjon a kezem után , mikor már nem bírom tovább;hogy törölje le a könnyeimet . azt akarom , minden legyen úgy,ahogyan lennie kéne . de mindezt msn - en , vagy chaten,kis smileyk mögé bújva,nem lehet .. :/

:(

Csalódni abban, kit szeretünk,
Szívünk meghasad hiába nevetünk,
Dacolni némán, hogy nem fáj ha nincs tovább,
Miközben zokogva ébredünk,
Minden éjszakán!

:(

A szobádban ülsz, az ajtó zárva. Egy toll és egy papír az asztalon.. A kezed remeg, nem tudod hogy kezdd. Egy búcsúlevél a családodnak. Mert úgy érzed senki sem ért meg téged, senki nem tudja min mész keresztül. Senkit nem érdekli, hogy élsz vagy nem.. Ez az az éjjel, amikor ennek vége szakad. Lassan az ágyba mászol, és utolsó lélegzeteidet veszed, sötétségbe meredő tekintettel. Senkit sem érdekelsz, ugye? Nos, talán rosszul gondoltad. Kedd van, másnap reggel, reggel 6:30. Anyukád jön, és az ajtódon kopogtat. Nem sejti, hogy bármi baj lehet, és megismétli. Nem tudja, hogy nem hallod, nem tudja, hogy elmentél. A nevedet kiabálja és kéri, hogy nyisd ki. Nem kap választ, ezért bemegy és ordibálni kezd. A földre zuhan, közbe apukád beviharzik a szobába. Anyukád erőt vesz magán és odasétál az ágyadhoz, a tested fölé hajol, sír, üvölt, rázza a kezed. Apukád próbál erős maradni, de könnyek szöknek a szemébe. A mentőket hívja. Az anyukád magát hibáztatja, eszébe jut minden pillanat, amikor nemet mondott neked, amikor kiabált veled, vagy a szobádba küldött valami hülyeségért. Az apukád magát hibáztatja, amiért nem volt ott neked. Amiért annyit dolgozott, hogy alig láthattad. Senkit sem érdekelsz, ugye? 8:34, az igazgató kopogtat a termetek ajtaján.Az osztályfőnököddel beszél. Minden osztálytársad aggódik, hogy mi történhetett. Az igazgató bejelenti, hogy öngyilkos lettél. A népszerű lány, aki bunkó volt veled, magát hibáztatja. A fiú, aki mindig le akarta másolni a házid, magát hibáztatja. A gyerek, aki mögötted ült, és dobált téged, magát hibáztatja. A tanár, aki rád ordított, veszekedett veled, mert nem volt kész a házid, magát hibáztatja. Az emberek sírnak, őrjöngenek, hogy mit tettek. SENKIT SEM ÉRDEKELSZ, UGYE? 14:00 a testvéreid hazaérnek. Az anyukádnak el kell mondania nekik mi történt. A kistestvéred, lényegtelen hányszor veszekedett veled, elvette a cuccaid annak ellenére, hogy megtiltottad, üvöltötte neked hogy utál, ezeknek ellenére szeretett téged, te voltál a hőse, a példaképe. Most magáz hibáztatja. Miért nem mondta el neked, amikor még volt rá lehetősége? A bátyád hazaér, a kőszívű fiú aki sosem sír.. Magát hibáztatja, amiért szívatott téged. Lyukakat üt a falba, olyan ideges. Nem tudja felfogni, hogy elmentél. Örökre. Senkit sem érdekelsz, ugye? Eltelt egy hónap. A szobád ajtaja azóta is zárva. Már minden más. A bátyádnak dühkitörései vannak. A kistestvéred minden nap sír, és várja, hogy visszagyere. A népszerű lány anorexiás lett. Ők nem tudják elviselni, hogy mit tettek. Apukád depressziós, anyukád nem alszik éjszakánként. A fiú aki, mindig le akarta másolni a házid, most vagdossa magát. De senki sem törődik veled, nincs igazam? Senki sem tudja mit mondjon, mindenki sokkolva van. Sírnak és hiányzol nekik. Nem tudnak elválni tőled, még nem, soha! Mindenki kéri, hogy gyere vissza,de te már nem fogsz.
Ha az emberek néha nem is mutatják ki, fontos vagy nekik!!

.

Nem tudjuk kimondani. Szerelmes vagyok, nem eszem, nem alszom, elvarázsolt állapotban élek, szárnyalok a boldogságtól, öngyilkos akarok lenni, megszépülök, lefogyok, olyan vagyok, mint egy őrült - s azt mondom a kedvesemnek: "Szeretlek!"... Mi ez?! ...Mi az, hogy "szeretlek"? Hol van ez a szó, ahhoz képest, amit élek? Sehol! Méltatlan a valósághoz! ...Nem kellett volna kimondani! Nem kevesebbet mondtam vele, hanem valami egészen mást! Semmit. Azt kellett volna mondani, hogy őrült vagyok, benned akarok élni, fáj, ha nem látlak, félek tőled, egyszerre vagyok kétségbeesett, alázatos, hatalmas, rémült, boldog, nyomorult... A sejtjeim szomjaznak rád... Azonnal meg akarok halni, és örökké akarok élni veled!... De hol jön ehhez a szó, hogy "szeretlek"?!... Ami a lélekben egy egész világ, az kimondva egy kopott, értéktelen jel. És ez minden nagy élményünkkel így van. Elmondhatatlanok.

-

A bánat és szerelem édes testvér, 
Mert aki még nem sírt az igazán sohasem szeretett, 
Mert a könny és a szerelem 
Egy napon született. :)

.....

Tudtam, hogy ezért a pillanatnyi boldogságért nagy árat fogok fizetni. Tudtam, hogy azzal, hogy még mindig beszélünk, csak mélyíteni fogom a sebeimet. De szükségem volt arra a parányi boldogságra, amit akkor éreztem, mikor beszéltünk… Úgy éreztem, kibírom a fájdalmat érte. :( :(

Amit érted teszek, azt nem tenném senki másért. Mindent feladok a biztos csalódásért. Amit érted megélek, abba már belehaltam volna. Ezerszer feladnám, ha nem rólad szólna :) :) <3 <3

:) :)

Azt mondtam magamnak, hogy mostantól erős leszek, annak ellenére, hogy egyes egyedül vagyok és sírok. Azt mondtam magamnak, hogy mostantól boldog leszek és nem aggódok, annak ellenére, hogy akit szerettem, elvette minden boldogságom. Azt mondtam magamnak, hogy mostantól senki miatt nem esek megint pofára, annak ellenére, hogy titokban most is szeretek valakit. Azt mondtam magamnak, hogy mostantól megpróbálok túllépni azon a valakin, annak ellenére, hogy most is sírok, miközben gépelem mindezt és arról a valakiről álmodozom. Nehéz azt tetetni, hogy boldog vagy, nehéz nem próbálkozni, és nem szeretni azt a valakit. Nehéz továbblépni, mikor úgy érzed, egyes egyedül vagy. :)

....

Amikor összeveszel azzal a személlyel , akit a legjobban szeretsz , hirtelen teljesen egyedül érzed magad , és üresnek .. Hogy miért ?! Azért mert Ő a mindened .. 

:/ :/ :/

A fájdalom erős, az emlékek élnek
egy elbaszott világban az emberek félnek,
ahol a felhő se bárány,és a halál minden napos,
ahol az élet túl kemény és a kocka nem hatos..

!!! :) :)

Az élet szép de élni tudni kell, az élet egy harc és benne győzni kell!   ♥