:)

Mielőtt egy kis hülyeségen összevesztek, mielőtt megharagszol, mielőtt elkezdenél nyávogni... gondolkodj el 1 percre.. MEGÉRI?!
Megéri felkelni reggel úgy, hogy ő nincs?! Megéri lefeküdni este úgy, hogy tudod holnap már nem láthatod?! Megéri egész nap dühösen, de mégis szeretettel gondolni rá, miközben ott lehetnél vele?! NEM! NEM ÉRI MEG. Mert minden perc együtt, egy soha vissza nem hozható pillanat.. És semmi nem ér többet ennél! ..♥

! :)

Néha belegondolok, hogy 5 évvel ezelőtt milyenek voltak a dolgok. Akkor nem gondoltam volna, hogy így alakul az életem, ahogy most. Sosem gondoltam volna, hogy ezekbe a fiúkba szeretek bele, hogy találok újra barátokat, vagy hogy átsírok éjszakákat, majd nevetek egész nap. Ilyenkor elhiszem, hogy talán minden jobb lesz egyszer, és 5 év múlva ugyanilyen csodálkozással fogok visszanézni a mostani életemre.

:/

Csak most látom, hogy mindig is őt szerettem. Mindig, az első perctől fogva. Épp azért féltem tőle, mert annyira szerettem. Gyáva voltam a szerelemben is, mint mindenben. Igyekeztem elbújni a valóság elől. Harcoltam ellene, szégyelltem, hogy akkora hatalma van fölöttem. ...és megjárattam vele a poklok útját. Most pedig úgy vágyom utána, hogy majd belehalok. Azt mondhatod, persze, jellemző, hogy amint elérhetetlenné válik valami, azonnal felébred a vágy. Lehet, hogy igazad is van. Hogy ilyen vagyok. De azt tudom, hogy szeretem őt, hogy mindig szeretni fogom, és hogy most itt hagyott örökre. :/

.

Már nem is tudom mit írjak... Nevessek-e vagy sírjak.. Már könnyeket sem érdemelsz... Engem már nem érdekelsz

:(

bepötyögöm: szeretlek, majd rájövök, hogy
nem érdekelné őt.. leírom, hogy szia, lehet hogy
vissza se írna; leírom, hogy hiányzol, tudod
emberből vagy: hibázol. de nem bírod ki hogy ne
írj rá, s kijelentkezik: HÁT ÍGY JÁRTÁL. ismét
nem jött össze, de a szíved ezzel összetörte. :(

-

Megbocsátottam a megbocsáthatatl-ant, megpróbáltam pótolni nélkülözhetetle-n embereket és elfeledni az elfeledhetetlen-eket. Sokszor cselekedtem indulatból, okoztam csalódást és csalódtam olyanokban akiktől sosem vártam volna. Öleltem, hogy védelmet nyújtsak és nevettem mikor már nem bírtam tovább. Szereztem örök barátokat. Szerettem és szerettek, de sokszor el is utasítottak. Előfordult olyan is, hogy szerettek, de én nem tudtam viszontszeretni-. Repkedtem a boldogságtól, habzsoltam a szerelmet, esküdtem örök hűséget, de volt, hogy teljes erővel mentem fejjel a falnak. Sírtam zenehallgatás, vagy fényképalbum lapozgatása közben és felhívtam valakit csak azért, hogy halljam a hangját. Néha elég volt egy mosoly, hogy szerelmes legyek. Sokszor éreztem meghalok a vágytól és féltem elveszítek valakit aki nagyon fontos számomra, a végén mégis elvesztettem. DE TÚLÉLTEM! És még most is ÉLEK! Az életet nem csak túlélem és Neked sem ajánlom, hogy ezt tedd. ÉLJ! A harcba elszántan kell menni, az életet szenvedélyesen átölelni, emelt fővel veszteni és merészen győzni, mert a világ a bátraké és az élet túl sokat ér ahhoz, hogy jelentéktelenné -váljon.

..

Csókodat nem tudom feledni soha!
Hisz a szerelem lángjának vagyok tulajdonosa!
Behunyom a szemem és arra gondolok, 
Mit éreztem mikor, szívünk egyszerre dobogott!

.

Tudod,mondják,hogyha tetszik neked ,akkor ne azt várd ,hogy ő írjon rád,hanem írj te .. igen,megfontoltam a dolgot .de nem biztos ,hogy jó ötlet .mert én azt akartam,hogy lássa,kell nekem ;azt akarom ,hogy hallja,a kétségbeesést a hangomban ,miért választott valaki mást ; azt akarom hogy megöleljen ;azt akarom hogy nézzen a szemembe , és értsen meg hogy döntse a fejét a homlokomnak ,és súgja azt : ' soha nem mondtam le rólad '.azt akarom,hogy lássa ,ahogy a fájdalom kiül az arcomra,mikor jön az a másik lány ;hogy kapjon a kezem után , mikor már nem bírom tovább;hogy törölje le a könnyeimet . azt akarom , minden legyen úgy,ahogyan lennie kéne . de mindezt msn - en , vagy chaten,kis smileyk mögé bújva,nem lehet .. :/

:(

Csalódni abban, kit szeretünk,
Szívünk meghasad hiába nevetünk,
Dacolni némán, hogy nem fáj ha nincs tovább,
Miközben zokogva ébredünk,
Minden éjszakán!

:(

A szobádban ülsz, az ajtó zárva. Egy toll és egy papír az asztalon.. A kezed remeg, nem tudod hogy kezdd. Egy búcsúlevél a családodnak. Mert úgy érzed senki sem ért meg téged, senki nem tudja min mész keresztül. Senkit nem érdekli, hogy élsz vagy nem.. Ez az az éjjel, amikor ennek vége szakad. Lassan az ágyba mászol, és utolsó lélegzeteidet veszed, sötétségbe meredő tekintettel. Senkit sem érdekelsz, ugye? Nos, talán rosszul gondoltad. Kedd van, másnap reggel, reggel 6:30. Anyukád jön, és az ajtódon kopogtat. Nem sejti, hogy bármi baj lehet, és megismétli. Nem tudja, hogy nem hallod, nem tudja, hogy elmentél. A nevedet kiabálja és kéri, hogy nyisd ki. Nem kap választ, ezért bemegy és ordibálni kezd. A földre zuhan, közbe apukád beviharzik a szobába. Anyukád erőt vesz magán és odasétál az ágyadhoz, a tested fölé hajol, sír, üvölt, rázza a kezed. Apukád próbál erős maradni, de könnyek szöknek a szemébe. A mentőket hívja. Az anyukád magát hibáztatja, eszébe jut minden pillanat, amikor nemet mondott neked, amikor kiabált veled, vagy a szobádba küldött valami hülyeségért. Az apukád magát hibáztatja, amiért nem volt ott neked. Amiért annyit dolgozott, hogy alig láthattad. Senkit sem érdekelsz, ugye? 8:34, az igazgató kopogtat a termetek ajtaján.Az osztályfőnököddel beszél. Minden osztálytársad aggódik, hogy mi történhetett. Az igazgató bejelenti, hogy öngyilkos lettél. A népszerű lány, aki bunkó volt veled, magát hibáztatja. A fiú, aki mindig le akarta másolni a házid, magát hibáztatja. A gyerek, aki mögötted ült, és dobált téged, magát hibáztatja. A tanár, aki rád ordított, veszekedett veled, mert nem volt kész a házid, magát hibáztatja. Az emberek sírnak, őrjöngenek, hogy mit tettek. SENKIT SEM ÉRDEKELSZ, UGYE? 14:00 a testvéreid hazaérnek. Az anyukádnak el kell mondania nekik mi történt. A kistestvéred, lényegtelen hányszor veszekedett veled, elvette a cuccaid annak ellenére, hogy megtiltottad, üvöltötte neked hogy utál, ezeknek ellenére szeretett téged, te voltál a hőse, a példaképe. Most magáz hibáztatja. Miért nem mondta el neked, amikor még volt rá lehetősége? A bátyád hazaér, a kőszívű fiú aki sosem sír.. Magát hibáztatja, amiért szívatott téged. Lyukakat üt a falba, olyan ideges. Nem tudja felfogni, hogy elmentél. Örökre. Senkit sem érdekelsz, ugye? Eltelt egy hónap. A szobád ajtaja azóta is zárva. Már minden más. A bátyádnak dühkitörései vannak. A kistestvéred minden nap sír, és várja, hogy visszagyere. A népszerű lány anorexiás lett. Ők nem tudják elviselni, hogy mit tettek. Apukád depressziós, anyukád nem alszik éjszakánként. A fiú aki, mindig le akarta másolni a házid, most vagdossa magát. De senki sem törődik veled, nincs igazam? Senki sem tudja mit mondjon, mindenki sokkolva van. Sírnak és hiányzol nekik. Nem tudnak elválni tőled, még nem, soha! Mindenki kéri, hogy gyere vissza,de te már nem fogsz.
Ha az emberek néha nem is mutatják ki, fontos vagy nekik!!

.

Nem tudjuk kimondani. Szerelmes vagyok, nem eszem, nem alszom, elvarázsolt állapotban élek, szárnyalok a boldogságtól, öngyilkos akarok lenni, megszépülök, lefogyok, olyan vagyok, mint egy őrült - s azt mondom a kedvesemnek: "Szeretlek!"... Mi ez?! ...Mi az, hogy "szeretlek"? Hol van ez a szó, ahhoz képest, amit élek? Sehol! Méltatlan a valósághoz! ...Nem kellett volna kimondani! Nem kevesebbet mondtam vele, hanem valami egészen mást! Semmit. Azt kellett volna mondani, hogy őrült vagyok, benned akarok élni, fáj, ha nem látlak, félek tőled, egyszerre vagyok kétségbeesett, alázatos, hatalmas, rémült, boldog, nyomorult... A sejtjeim szomjaznak rád... Azonnal meg akarok halni, és örökké akarok élni veled!... De hol jön ehhez a szó, hogy "szeretlek"?!... Ami a lélekben egy egész világ, az kimondva egy kopott, értéktelen jel. És ez minden nagy élményünkkel így van. Elmondhatatlanok.

-

A bánat és szerelem édes testvér, 
Mert aki még nem sírt az igazán sohasem szeretett, 
Mert a könny és a szerelem 
Egy napon született. :)

.....

Tudtam, hogy ezért a pillanatnyi boldogságért nagy árat fogok fizetni. Tudtam, hogy azzal, hogy még mindig beszélünk, csak mélyíteni fogom a sebeimet. De szükségem volt arra a parányi boldogságra, amit akkor éreztem, mikor beszéltünk… Úgy éreztem, kibírom a fájdalmat érte. :( :(

Amit érted teszek, azt nem tenném senki másért. Mindent feladok a biztos csalódásért. Amit érted megélek, abba már belehaltam volna. Ezerszer feladnám, ha nem rólad szólna :) :) <3 <3

:) :)

Azt mondtam magamnak, hogy mostantól erős leszek, annak ellenére, hogy egyes egyedül vagyok és sírok. Azt mondtam magamnak, hogy mostantól boldog leszek és nem aggódok, annak ellenére, hogy akit szerettem, elvette minden boldogságom. Azt mondtam magamnak, hogy mostantól senki miatt nem esek megint pofára, annak ellenére, hogy titokban most is szeretek valakit. Azt mondtam magamnak, hogy mostantól megpróbálok túllépni azon a valakin, annak ellenére, hogy most is sírok, miközben gépelem mindezt és arról a valakiről álmodozom. Nehéz azt tetetni, hogy boldog vagy, nehéz nem próbálkozni, és nem szeretni azt a valakit. Nehéz továbblépni, mikor úgy érzed, egyes egyedül vagy. :)

....

Amikor összeveszel azzal a személlyel , akit a legjobban szeretsz , hirtelen teljesen egyedül érzed magad , és üresnek .. Hogy miért ?! Azért mert Ő a mindened .. 

:/ :/ :/

A fájdalom erős, az emlékek élnek
egy elbaszott világban az emberek félnek,
ahol a felhő se bárány,és a halál minden napos,
ahol az élet túl kemény és a kocka nem hatos..

!!! :) :)

Az élet szép de élni tudni kell, az élet egy harc és benne győzni kell!   ♥

képek 2 :) :(

képek :)

:D

Tényleg nehéz ! :(

TUDOD MI AZ IGAZÁN NEHÉZ?  akkor is mosolyogni, mikor minden szétesik körülötted ...    

Szívás :D :D

egy fiú és a haverja dumálnak. . .
haver: tudtad, hogy annak a lánynak nagyon tetszel?
fiú: és? engem annyira nem izgat.
haver: te bolond vagy! nagyon szép az a lány!
fiú: van sok szép lány.. amúgy annyira nem.. akkor menj oda hozzá.
haver: neki te tetszel..
fiú: .....ez van..
haver: figyelj, ha nem cselekszel, nem jössz rá, hogy mennyit ér az a lány, akkor egy idő múlva már másé lesz..
fiú: nem fog soha érdekelni..
2 év múlva..
fiú: nézd azt a lányt*-*
haver: az az a lány, aki beléd volt esve, 2 éve..
fiú: úúú akkor most tuti felszedem, enyém lesz!:) olyan szép..
haver: azt bizony nem fogod:) ő a barátnőm:) összejöttünk. :D 

Ez de aranyooooos :D :D *----*

Lány: Én próbáltam célozni. : ||
Fiú: De mire?? :O
Lány: Hagyjuk :"(...A lány le ment fb-ról és egész éjjel csak sírt.
*Másnap a suliba...a fiú oda megy a lányhoz...megsimogatja az arcát...és így szól* Fiú: Céloztál a szívemet találtad el...én nem szeretlek...
Lány : Tudtam, hogy van más....
Fiú : Hallgass végig....IMÁDLAK te vagy az egyetlen az életemben akit ennyire szerettem...csak féltem.
Lány : Mitől?
Fiú: Ettől!....*És megcsókolta* *---*

:) :) !!

Nem hatnak rám rímek és szavak,
Nem kell, hogy rejtegesd,
inkább mutasd meg önmagad.
Látom szemedben a vágyat,
mellyes szeretnél szeretni,
az életet élvezni,
mosolyogva felkelni.
Fogadd el, hogy egyedül
ez nem nagyon menne,
Fogd meg a kezem, Fogd meg örökre.  :) :)  <3

Barátok :):)

Minden barátság azzal a homályos érzéssel kezdődik, hogy valahol már találkoztunk. Mintha régen testvérek lettünk volna. még inkább, mintha ikrek lettünk volna. S ezért a találkozás csak viszontlátás. Amikor az ember barátjától elszakad, tudja hogy ez a távozás csak látszat. Valahol együtt marad vele úgy, ahogy volt vele a találkozás előtt. <3

Sajnos így van !!

ÜDVÖZÖLLEK 2013-BAN! Ahol 12 évesen mennek diszkóba a gyerekek és azon versenyeznek, hogy ki rúgott már be többször. Ahol a lányok fele 13 évesen többet aludt más ágyában, mint otthon. Ahol az emberek csak facebookon, vagy ask.fm-en mernek pofázni. Akikben megbíztál elárulnak és kinevetnek. Ahol semmi sem igaz, minden csak kamu: barátok, szerelmek... Ahol kidolgozod a beled, de nem élsz meg belőle. Ahol divat lett a "kívül fénylik belül rohad" tulajdonság. Ahol akkor szeretnek, ha taposod őket. Ahol vak vezet világtalant.

:/ :/

Nézz az égre
A legszebb fényre
Láss egy álmot
S harcolj érte

Láttam egy álmot
Harcoltam érte
Elfogyott az erőm
Feladtam , vége ! :/

Örökké tartó szerelem ! :) :)

Egy örökké tartó szerelem megéri végig nézni !! :) :)
http://www.youtube.com/watch?v=8_Ajg3PUqjI

Egy tragikus eset !!

Egy tragikus eset,ami nem rég megesett.
Volt egy pár, mely szerelmes,szívük a szóra engedelmes.
Minden nap találkoztak,az életről együtt álmodoztak.

        Lassan eltelt a forró nyár,szívüket hűsítette az ár.

A szerelem megmaradt,bár az idő elszaladt.

Egy napon veszekedtek,a dühtől mindketten reszkettek.

Egymáshoz bántó szavakat kiabáltak,a kezek most elváltak.

A szél egyre jobban fújt,a lányhoz egy kéz nyúlt.

Karját megfogta,egyre jobban szorongatta.

Hiába védekezett,testével reszketett.

Hirtelen elengedte,a szépet elfeledte.

A lányt erősen megütötte,akkor szívét is eltörte.

Gúnyosan mondta: nem kellesz,miattam többet nem szenvedsz.

Soha többé ne keress,engem Te ne szeress.

Megbánod, amit velem tettél,hogy ellenem vétkezni mertél.

A srác a földre esett,szavakat keresett?

Kérlek ne féljél,pár perce még szerettél.

A lábai elé borult,hibájából okult.

De a lány meg nem bocsátott,szavakkal átkozott.

Könnyek futottak végig az arcán,senki sem tudott segíteni bánatán.

Elindult hazafelé,csendesen nézett maga elé.

Otthon a szobájában sírt,könnyeivel nem bírt.

Úgy döntött nincs miért élni,a világtól nem akar félni.

Elvesztette szerelmét,vele együtt az életét.

Levelet írt,közben pedig sírt.

Ekképp fogalmazta meg gondolatait,a rég elmúlt álmait.

Megbántottál Kedvesem,tönkretetted szerelmem.

Nincs miért élnem,már a boldogságot nem remélem.

Ha majd értem szólnak a harangok,tudd, hogy most is Rólad álmodok.

Szívemet megsebezted,lelkemet rég elvetted.

Utolsó napomon nem leszel velem,fájni fog ez nekem.

Egyedül teszem meg az utolsó lépést,érzem belül a halálnak tépését.

Síromhoz ne merj közel menni,se könnyeket ejteni.

Ha majd egyszer hiányzom,már nem haragszom,

Gyere majd ki, nézd, mit tettél,tudom, hogy sose szerettél.

Mindig is imádni foglak,egyszer új világba hozlak.

Befejezte a levelet,aláírásként egy könnycseppet ejtett.

Vitte csendesen magával,de nem találkozott a halállal.

Felmászott egy szikla tetejére,szüksége volt minden erejére.

Utolsó pillantást vetett a tájra,emlékezett a szerelmes vágyra.

Könnyei patakként szaladtak,de ki nem apadtak.

Érted teszem,életem, elveszem.

A Nap szomorúan nézett,az Ő szíve is vérzett.

Lassan zuhant a mélybe,senki se látta a csendes éjbe.

Még most is üvöltötte szeretlek,soha nem feledlek.

Lelke a magasba szállt,az angyala a felhőn állt.

Meghalt érte,pedig senki nem kérte.

Meghalt!- a szél vitte,a srác el nem hitte.

Nem ment haza többé,a nyugalom az övé.

Barátai napokon át keresték,hisz ők mindig is szerették.

Egy csendes este megtalálták,de már vérben fagyva látták.

Kezében a levél megcímezve,szíve el volt vérezve.

Az írás olvashatatlan,szíve hontalan.

Egy őszi napon eltemették,végleg elengedték.

A koporsó hideg mint a jég,érte sírt az ég.

Valaki a kapuban várt,nem felejtette a szerelmes nyárt.

Talpig feketében,szerelme emlékében.

A temetőben csendben állt,a szomorúság a szemében hált.

Még most se tudja elhinni,hogy szerelme mért akart elmenni?

Végleg eltűnt, itt hagyta,szívét a halálnak adta.

Csendesen a sírhoz lépett,a fájdalomtól lelke égett.

A szemei bánatosak,az álmok fájdalmasak.

Kint állt, de meg nem tudott szólalni,szinte sóbálvánnyá változott, nem tudott megmozdulni.

Egész este, csak várt, hogy majd hozzá szól,nem értette, hogy már minden holt.

Egész este, csak a koporsóra könnyeket ejtett,s belül szerelméért reszketett.

Órák teltek el végül elmondta: szeretlek,de érted már semmit se tehetek?

Mért hagytál egyedül,csend csak fájdalmat szül.

A csendben egy hang suttogott,az Ő hangja szívében búgott..

Azt hitte csak képzelődik,csak a hangjára emlékezik.

Előlépett egy angyal, talpig fehérben.szíve még égett a pokol tűzében.

Tudtam, hogy eljössz értem Szerelmem,gyere fogd örökké az én kezem.

Azt hittem, el tudlak majd itt feledni,de lelkem súgja Téged kell szeretni.

Ezek voltak az utolsó szavak,ez volt a pillanat amikor összeértek az ajkak.

Jött a reggel, mennie kellett,kedvesétől könnyes búcsút vett.

A srác könnyei csak folytak,szívéhez az ördög angyalai szóltak:

Vedd el az életed,hisz még, mindig szereted.

Megtette az életét elvette.

Vére a földre hullott,szíve csakis hozzá húzott.

Újabb temetés, újabb könnyek,az angyalok ismét eljöttek.

Megölték magukat egy szerelemért,meghaltak egy szebb életért...