Túl sokszor kapsz olyat amit nem vártál ....

Túl sokszor kapsz olyat amit nem vártál az élet pofonokat oszt a csicska meghátrál

Én csak emlékszek..

Én csak emlékszek, hogy milyen volt ezelőtt. Hogy érted? Úgy értem, a dolgok változnak. Az emberek változnak, te változtál. Órákat beszéltünk és most szerencsésnek mondhatom magam, ha naponta pár percet beszélek veled. Te velem akartál lenni és most úgy teszel, mintha mindig túl elfoglalt lennél. Emlékszek a viccekre, a nevetésekre, a mosolyokra, amiket megosztottunk. És én kételkedem benne, hogy te akármire is emlékeznél ezek közül.

Ne a múltja érdekeljen ...

Ne a múltja érdekeljen, hanem az, hogy kivé válik melletted. Hogy szeret, és hogy téged választott. Nem véletlenül a múltja a múltja. Valamiért megvált tőle, elbúcsúzott, maga mögött hagyta, ahogyan azt te is tetted a tiéddel. A boldogság egyik titka talán az, hogy nem hántorgatjuk fel a múltat, és megtanulunk a pillanatban élni, és azzal foglalkozni. Nem azon agyalni, hogy mi volt a múltban. Egyébként is: felesleges. Megtörtént, elmúlt, az egyetlen dolog, amit szebbé tudsz tenni a most.

Vajon hányszor...

Vajon hányszor törünk még darabjainkra, ugyan még mennyiszer addig, amíg eljutunk oda, hogy felfogjuk, sokkal jobbat érdemlünk. Amikor ez az egész már nem duma, nem vakítás, hanem úgy igazán szívből jövő érzés, valami olyan, ami biztosít arról, hogy van. Létezik. Mert sokszor elhisszük, hogy ő az, közben meg nem, mert aki majd Ő lesz, az oda fog rád figyelni. Mer szeretni, és büszke lesz arra, hogy szerethet. Ő valami más lesz. Sokkal több, sokkal inkább a tiéd. Addig meg örülni kell, ha nem jön össze, mert az csak annyit jelent, hogy valami sokkal értékesebb vár rád, valami sokkal inkább téged szolgáló. Igen, rohadt nehéz néha, tényleg az. Annyira, hogy legszívesebben feladnád az egészet, de ilyenkor csak arra kell gondolni, hogy a java még hátra van, és ami nem a tiéd, csak abban erősíthet meg, hogy kell lennie valaminek, ami viszont az lesz, csak még tartogatják addig, amíg fel nem fogod, hogy nem azért nem jön össze, mert kevés vagy, hanem azért, mert ezerszer jobbat érdemelsz. Mosolyogj – szép vagy. Ha nem érzed, mosolyogj még egyszer, és az leszel, mert a mosoly erre képes. Szépséget teremt, olyat, ami mindenkit megérint. Legalábbis azt biztosan, akit meg kell érintenie.

Van...

Van, hogy egy kis időre el kell hanyagolnunk a embereket akik közel állnak hozzánk, hogy megtudjuk kinek hiányzunk.. hogy ki az aki felkeres minket, aki ok nélkül felhív. Ekkor jössz rá, kik az igaz barátaid, akiknek nem csak akkor kellesz, ha baj van..

Bár...

Bár sose tetszettél volna meg. Bár sose pazaroltam volna arra az időmet, hogy veled beszélgetek, vagy rád gondolok. Bár sose aggódtam volna, és sose érdekelt volna, hogy mennyire figyelmen kívül hagysz. Bár sose izgultam volna ennyire, amikor éreztetted velem hogy különleges vagyok. Bár sose hittem volna el a szavaidat. Bár sose lettek volna reményeim feléd. Bár sose próbálkoztam volna, úgy hogy tudom hogy ugyanazokon a dolgokon fogok keresztül menni. Mert a végén, az egyetlen akinek fájni fog, az én vagyok.

Kérdezhetek valamit ?

-Kérdezhetek valamit? -Persze. -Te szereted őt? -Igen. -De honnan tudod, hogy szereted? Mit érzel, mikor vele vagy? -Azt, hogy Ő a legfontosabb az életemben, és nélküle én semmi sem vagyok. -Ha elveszítenéd mit tennél? -Meghalnék. Nekem ő az, aki az életet jelenti. -Tehát te nem félsz a haláltól? -De, félek. Eszméletlenül. De ha ez lenne az ára, hogy mellettem legyen, azt hiszem megéri..

Fáj...

Fáj, hogy, soha senkinek nem voltam az első, a legfontosabb, még azoknak sem akik nekem mindennél fontosabbak voltak.Mindig jött valaki/valami és én csak úgy elfelejtődtem, lassan már egy sziát sem érdemlek. Mindig másodlagosnak lenni, fölöslegesnek érezni magam nem segít, hogy pozitívan lássam a világot, bármennyire is szeretném. Az emberek jönnek-mennek egymás életében. Soha soha soha nem szabad hinni az érzésnek, amely azt súgja fontos vagy neki, törődik veled, bármikor számíthatsz rá, mert mindez csak átmeneti állapot.

Ha szeretsz valakit...

Ha szeretsz valakit, annak a kezébe adod a legszebb értékeid: a szerelmed, a bizalmad, a hûséged, a figyelmed, a türelmed, a szívedet... az életed... Ahogy bánik vele, pontosan annyit érsz neki!

Ne az egyetlen lány akarj lenni.....

Ne az egyetlen lány akarj lenni az életében, hanem az, aki számít. Akire gondol, akit szeret, akiért a világot is legyőzné. Az akarj lenni, akiért mindent feláldozna, akit értékel. Akit véd és támogat. Aki mellett lépked, akinek a kezét fogja, és soha nem hagyja magára, csak akkor, ha azt kéri. Az a lány akarj lenni, aki hagyja menni, ha menni akar. Mert akármennyire is fáj, fel tudod fogni, hogy vannak dolgok, amiket engedni kell. És egyébként is: aminek a tiédnek kell lennie, az bizony a tiéd is lesz, jöhet bárki a képbe, porszem lesz ahhoz, hogy a dolgokon változtasson. Mert bizony aminek meg kell történnie, az megtörténik. Amelyik csóknak el kell csattannia, az bizony el fog csattanni.

Nem ...

Nem a magasságtól félsz, hanem az eséstől.
Nem a szerelemtől félsz, hanem attól, hogy nem szeretnek viszont.
Nem félsz elengedni, attól félsz, hogy tényleg elmegy.
Nem félsz attól, hogy újra megpróbáld, attól félsz, hogy megint ugyanaz fog fájni.

Szeretlek ...

Szeretlek ! Tudod mit jelent ez ? Én mindig ott álltam melletted de valahogy ez téged soha nem érdekelt....mindig próbáltam közelebb és közelebb kerülni hozzád de  mindig eltoltál ..nekem ennyi elég volt ..nem fogok harcolni valaki olyanért  akit kicsit se érdekelek ... majd  jön jobb ! Ebben biztos vagyok ! :) 

Lesznek ...

Lesznek majd, akik azt mondják, önző vagy, amiért olyan lépést teszel, ami által elkerülhetetlen, hogy néhány ember sérüljön. Lesznek majd, akik meg akarnak győzni arról, hogy az a normális, ha egy életen át a helyeden maradsz, boldogtalanul. Lesznek majd, akik szerint az a helyes út, ha feláldozod magad mindenki másért. Lesznek majd, akik sorolni kezdik, és mi lesz ezzel, azzal, meg amazzal? Lesznek majd, akik elítélnek, mert nem hisznek a boldogságban. Igen, lesznek majd, akik mindenkire gondolnak, mindenki fájdalmáért aggódnak, a Tiéden kívül. Lesznek majd, akikről kiderül, hogy a Te boldogságod sokadlagos számukra. Lesznek majd…
És lesznek majd olyanok is, akik támogatnak, mert igazán szeretnek, akik nem csak arra gondolnak, mi lesz velük, ha minden megváltozik, hanem arra is, hogy Te ezt igenis, mint minden ember, megérdemled! És ha itt nem kaptad meg, keresd meg a helyet, ahol megleled.
Ha elbizonytalanodnál, egy dolog mindig jusson eszedbe, rossz döntés nem lehet az, ami a szívedet és legfőbb akaratodat követi, amit a boldogságodért teszel. Rossz nem lehet, mert nemes a célja. Csak fájdalmas. Igen, egy darabig mindenkinek, s bár kevesen fogják fel, Neked a legjobban. De tudnod kell azt is, a Világ túlteszi majd magát rajta, és továbblép. Mert mindig ez történik. Egyszer majd visszagondolsz rá, hogy voltak napok, amikor az utcára is képtelen voltál kilépni, és hogy pontosan azok a sötét napok vezettek ki a csodás, csodás napsütésbe…"

....

A lány szerette,A fiú nem. A lány felnézett rá,A fiú nem. A lány szerelmet vallott,A fiú megalázta. A lány sírt végette,A fiú kinevette. A fiú csak akkor jött rá mit tett,Amikor a lány sírjára virágot tett...