Szeretsz?...

-Szeretsz?
-Nem tudom
-Miért nem?
-Nem vagyok biztos
-Kételyek?
-Azok.
-Akkor mit érzel?
-Ez bonyolult. Néha hiányzol,nem birom,ha nem vagy velem Szügségem van a jelenlétedre,még ha nem is nézek rád. Néha ellöklek,mert félek. Megijedek töled,pedig nem bántasz. Néha tudnék veled akármeddig akárhova…csakhogy együtt lehessünk. Néha úgy érzem,nem jó,ha itt vagy vagy nézel,mert elvársz dolgokat. Lehet,hogy nem tudom megtenni. A szivem megszakad,ha mással látlak,de nem szólok egyetlen szót sem. Csak elsétálok…néha,utálom ahogy kinézel. De ezt sem mondom soha. A lényed kárpótol mindenért. Nem tudok soha haragudni rád úgy igazán. Pedig lehet,olyat tettél,amiért másnak már nem jutna a bocsánatból. Néha ha rád gondolok sirok, néha nevetek,néha orditok,aztán megint ott a mosoly az arcomon. Lehet egyszerű,de nem…ez bonyolult.
-Akkor szeretsz?
-Azt hiszem…

A kegyetlenség az ...

"A kegyetlenség az, amikor közel enged valaki, majd eltaszít. Amikor megmutatja neked, milyen jó is lehetne, aztán újra ellök, te pedig ott maradsz összetörve a porban, teljesen kiszolgáltatva neki. Neki, aki szeret. De nem szeret annyira, hogy igazán az élete részévé válhass."

Eldobtad őt..

Eldobtad őt. Eldobtad azt a lányt, aki bármit és mindent megtett volna érted. Eldobtad azt a lányt, aki mindenét neked adta, és bízott benned. Eldobtad azt a lányt, aki mindent beleadott, hogy ott lehessen neked. Eldobtad azt a lányt, aki elküldött magától mindenki mást, mert bebeszélte magának, hogy nem bízhat bennük. Eldobtad azt a lányt, aki az egész világot benned látta. Eldobtad azt a lányt, aki keresztül ment a poklok poklán, hogy veled lehessen. Eldobtad azt a lányt, aki hajlandó volt várni, ameddig csak kellett, csak hogy a tiednek hívhassa magát. Eldobtad azt a lányt, aki még mindig akart téged, miközben te semmiként kezelted. Eldobtad azt a lányt, aki hónapokat töltött reménykedve, hogy ti ketten végül együtt lesztek. Eldobtad azt a lányt, aki sokáig fent maradt, azon izgulva, hogy vajon jól vagy-e. Eldobtad azt a lányt, aki továbbra is annyi mindent megtett érted, még ha tudta is, hogy semmit nem kap cserébe. Eldobtad azt a lányt, aki nem hallgatott azokra, akik rosszat mondtak rólad. Eldobtad azt a lányt, aki a világon bármit megtett volna érted. Eldobtad őt. És tudod mit? Most elveszítetted.

Vigyázz rá és becsüld meg..

Vigyázz rá és becsüld meg!! -Miért? -Majd meg tudod ha elveszíted..

Szerettél már valaha valakit annyira....

Szerettél már valaha valakit annyira Hogy sírnod kellett? Vágytál már valaha úgy valamire Hogy nem tudtál aludni éjjel? Volt már valaha, hogy a szavakat kerested De nem találtad?

Azt hittem...

Azt hittem,hogy nem képes szeretni senkit sem. Tévedtem ...engem nem tudott szeretni !

Ha megkérdeznéd...

Ha megkérdeznéd, vajon miért is szeretlek? Válaszolni nem tudnék neked.. Ha megkérdeznéd, vajon miért is jó ez nekem? Azt mondanám, mert szeretlek! Szeretem, ahogy nézel rám, Szeretem, mikor beszélsz hozzám Szeretem, mikor meg simogatsz. Még azt is amikor "bolondnak" mondasz A haragodat és a mosolyodat Szeretek mindent, mindent, ami te vagy!

Néha....

Néha túl sokat várunk el másoktól, pusztán azért mert mi megtennénk annyit értük